41.-42.-43. Fejezet

 

Negyvenegyedik fejezet

Fordította: Szilvi

 

Raj éhesen és felajzva ébredt, és mindkét problémájára ott feküdt az ágyában a megoldás, melegen és egészségesen kipirulva. Lassan felállt, minden izmát kinyújtóztatva, hallotta, ahogy a nyaka megreccsen a túl rövid kanapén töltött kényelmetlen nap után. Átment a szobán, és megállt a lány fölött, figyelve belső szentélyének majdnem tökéletes sötétségében, ahogy alszik. Hallotta minden egyes szívdobbanását, érezte minden lélegzetvételének páráját, testének melegét, amely felmelegítette ágya hideg lepedőjét. Hiba volt idehozni őt. Még nagyobb hiba volt, hogy ezt úgy tette, hogy már olyan régóta nem táplálkozott. Tegnap este akart megállni és táplálkozni, de aztán jött a hívás, hogy Sarah a vérházban van, és most... itt volt.

Emlékek töltötték meg a fejét – ahogy a sötét hajú vámpírral táncolt, ahogy a teste a férfi testéhez simult, ahogy a fickó kezei végigsimítottak rajta. Raj lehunyta a szemét a düh újabb hulláma ellen. Amikor kinyitotta, a lány még mindig ott volt, még mindig aludt. A lány az övé volt. Miért nem vette el?

Az agyarai mohón megnyúltak, és előbújtak az ajkai közül. Kinyitotta a száját, hogy kinyújtsa az állkapcsát. Mintha tudatában lett volna a rá leselkedő veszélynek, Sarah mormogott valamit álmában, és megfordult. Az illata felszállt Raj orrába, finom és édes, megspékelve az ő szappana és ruhája illatával. A farka megkeményedett és megfékezhetetlenül elnehezült a bő melegítőnadrágban, amelyet csak azért vett fel, mert Sarah vele volt. Halkan felmordult, felfedezve a szobában lévő hűvös, kék fényt, a szeméből áradó ragyogást, amely két különböző éhség forróságából eredt.

Megcsörrent a mobilja. Üdvözlendő figyelemelterelés. Átment a szobán, és ellenőrizte a hívásazonosítót. Emelie volt az. Hát persze. Valószínűleg aggódott érte. Vagy talán Sarah-ért.

Raj nem vette fel. Hagyta, hogy azt gondolja, a zuhany alatt van; hamarosan úgyis ott lesz. Felkapott egy farmernadrágot, és anélkül, hogy az ágyra nézett volna, besétált a fürdőszobába, becsukta az ajtót, mielőtt még egyszer megpillanthatta volna az ott fekvő kísértést.

A zuhanyzás ébresztette Sarah-t. Legalábbis úgy gondolta, hogy az lehetett. A szobában nem volt más zaj, és bár a fény halvány volt, mégis volt elég, hogy lásson. A fürdőszoba ajtaja csukva volt, de amikor felült, magával húzta a takarót is. Nem emlékezett az elalvásra, de minden másra igen. Egész teste kipirult a szégyentől, amikor eszébe jutott, ahogy Raj berontott a zsúfolt helyiségbe, hogy megmentse őt a saját ostobaságától.

Fogalma sem volt róla, milyen lesz a vérház, arra sem gondolt, hogy a levegő át lesz itatva ilyen erős afrodiziákumhatással. Eszébe jutott, hogy Raj mondott valamit erről a New York-i klubjában. Amikor azt az erotikus... bármi is volt az, ott a táncparketten. De ezt ő csak úgy fogta fel, mintha csak Rajra reagált volna. Hülyeség.

De nem csak az ő hibája volt. Mit gondolt Raj, mit fog csinálni, ül abban a hülye raktárban, mint egy jó kis kutya, és várja, hogy a hazaérkező gazdája megsimogassa a fejét? Ha legalább elmondta volna, hogy mi történik, vagy ami még jobb, ha beleegyezett volna, hogy meglátogatja vele a vérházakat, ahogy azt a lány akarta eredetileg, akkor mindez nem történt volna meg.

Az őszinteség azonban arra kényszerítette, hogy beismerje, óvatlan volt. Erre már akkor rájött, amikor belépett a vérházba, kezdve a lemondó nyilatkozattal, amit aláírattak vele, a vámpírok értékelő tekintetével az ajtóban. Rögtön tudta, hogy mindenki mit feltételez, mit akar. Ugyanazt, amit mindenki más is akart ott. Szex és vér. Nem mintha ő maga ellenezte volna, ha van egy kis szex és vér, csakhogy ő Rajt akarta, és csakis őt. De a férfi nem akarta őt. Pontosabban nem akarta őt akarni, ami ugyanaz volt. Főleg, ha a szóban forgó vámpír Mr-Önkontroll-Raj volt.

A többi vámpírnak úgy tűnt, eléggé tetszik. Az a sötét hajú vámpír teljesen odavolt érte. Ó, légy őszinte, Sarah, te is odavoltál érte. Ezért ivott ritkán. Hülyévé tette az embereket. De tegnap este belekóstolt abba, milyen érzés lehet részegnek lenni, és nem is volt olyan rossz. Életében először nem aggódott azon, hogy túl alacsony-e, vagy túl nagy-e a melle. Nem aggódott amiatt, hogy a mellette ülő kedves fickó talán egy sorozatos erőszaktevő, vagy valami másfajta szörnyszülött, aki csak követni akarja hazáig, és szörnyű dolgokat készül tenni vele. Jól érezte magát, vagy legalábbis jól érezte magát, amíg Raj fel nem bukkant, és nem kezdte magát teljesen kurvának érezni. Egy teljesen, nem kívánt kurvának.

Kinyílt a fürdőszobaajtó, fényt engedve a szobába. Sarah elhúzódott a fény elől, és mozdulatlanná vált, amikor Raj megjelent, csak egy nadrágot viselve. Fekete farmer volt rajta, mélyen lógva a csípőjén, begombolatlanul, és félig felhúzott cipzárral. A mellkasa csupasz és még mindig nedves volt, és Sarah nyelt egyet, hogy milyen gyönyörű volt. A vállai szélesek és vastagok voltak az izmoktól, a mellkasa feszes és izmos, karcsú derékba és kemény, lapos hasba keskenyedett. A bőre aranylóan ragyogott a fürdőszobából áradó fényben, és alig látható göndör, szőke szőrzet borította a mellkasát, ami egyenesen a kigombolt nadrágja nyílása felé irányult.

A lány pillantása felvándorolt a férfi arcára, és odaért a jeges, kék szemekhez, amelyek visszabámultak rá. Enyhén izzottak, mint mindig, amikor a férfi dühös volt, és a nő szorosabbra húzta maga körül a takarót, örült a gyenge védelemnek. Hirtelen úgy érezte magát, mint egy kis állat egy ragadozó tekintete alatt, egy baljós kép. Elfintorodott, és érezte, ahogy a saját dühe is megemelkedik. Ő nem volt állat; nem volt senki prédája, és az isten szerelmére, kurva sem volt.

– Raj – mondta hűvösen. Ezzel tudomásul vette a férfi jelenlétét, semmi több.

– Sarah. – A férfi hangja mély volt és dübörgő, és határozottan megfélemlítőnek szánta. Nyilvánvalóan még mindig dühös rá. Hát, nagy kár.

Összeszedve a bátorságát és a leghidegebb hangját, Sarah így szólt: – Ha befejezted, szeretném én is használni a fürdőszobát!

Raj pislantott. Majd ismét. Nem szólt semmit, de eltávolodott két lépésnyire a fürdőszoba ajtajától, épp egy kis helyet hagyva a lány számára.

Sarah kimászott a nagy ágyból, vigyázva, hogy a túlméretes póló, amit viselt – nyilván az övé volt –, ne csússzon fel. Egy pillanatig kétségei támadtak, amikor elsietett a férfi mellett, aki nagydarab, dögös testével csak állt ott, és lefelé bámult rá. De Sarah továbbment, és gyorsan becsukta az ajtót kettőjük között. Miután bejutott, nekidőlt a csukott ajtónak, és megkönnyebbülten kifújta a levegőt. Ez nem is volt olyan nehéz. Szóval egy nagy, gonosz vámpír volt. Az emberei talán rohantak az utasításait teljesíteni, még Emelie is meghajolt a férfi szeszélyes énje előtt, de Sarah-nak nem kellett. Raj világossá tette, hogy nincs köztük semmi, szóval ki ő, hogy megmondja neki, hova mehet és hova nem? Ha be akar ugrani a város összes vérházába, és végigtáncolni az éjszakát, az az ő dolga volt, és nem a férfié. A pokolba is, akár meg is mondhatná neki. Ez lenne csak sokkoló a számára, nem igaz? Egy gyenge emberke, aki megmondja neki, hova dughatja a macsó baromságait? Vissza kéne mennie Manhattanbe és a gyönyörű nőkhöz. Valószínűleg mind bukik rá, és sorban állva várják, hogy az ereiket és a lábaikat is kitárják.

Miután befejezte a gyors zuhanyzást, talált egy bontatlan fogkefét, amit használhatott – és ez mi volt? Vajon állandóan hozott ide idegen nőket, hogy tartalék fogkefét kellett tartania kéznél? Készen állt a szembesítésre, amiről tudta, hogy bekövetkezik. Raj valószínűleg arra számított, hogy ő bocsánatkérően és szégyenkezve fog viselkedni. Hát, találgass még egyszer, agyaras fiú!

Megtalálta a farmerját, amely még mindig az ajtón lógott tegnap este óta. Kissé nedves volt, mivel két zuhanyzás is történt azóta, de néhány ráncigálással és némi tekergőzéssel végül sikerült felhúznia és begombolnia. Természetesen alsónemű még mindig nem volt alatta, de jobb volt, mintha egyáltalán nem lett volna rajta semmi. Egy pillantást vetett a túl szűk, vörös szaténfelsőre, amit előző este viselt, gondolkozott, hogy újra belepréselje magát, de inkább Raj melegítőjét húzta át a fején. Elég bő volt ahhoz, hogy melltartó nélkül is megtehesse benne a rövid utat hazáig. Rajon kívül más úgyse láthatta, és őt amúgy sem érdekelte.

Mély levegőt vett, hagyta, hogy a levegő ki-be járjon a tüdejéből, hogy levezesse a feszültséget, majd kinyitotta a fürdőszoba ajtaját.

Raj a szoba másik oldalán állt, a szekrény mellett, amikor kinyílt a fürdőszobaajtó, és Sarah kijött rajta. Azonnal keresni kezdett valamit, teljesen figyelmen kívül hagyva a férfit. Ez meglepte őt. Ez, és a viselkedése is. Zavartságra, sőt szégyenkezésre számított. Azt hitte, hogy a lány csendben besurran a hálószobába, annyira eluralkodik majd rajta a bűntudat, hogy még csak rá sem néz. Ezt még el tudta volna viselni, sőt, még arra is felkészült, hogy megkönnyíti a helyzetét, és úgy tesz, mintha elfelejthetnék ezt az egész megalázó estét. De a nő ott masírozott, félrerángatta az ágyneműt, motyogott valamit az orra alatt, és úgy hajlongott abban az istenverte szűk farmerben, hogy az nagyon veszélyes volt. Mindkettőjükre nézve. A férfi már így is egy hajszálon függött, ami a nőt illeti.

Sarah megtalálta a cipőjét, először az egyik, majd a másik lábára állt, hogy a lábára csúsztassa. Azonnal néhány centivel magasabbnak tűnt, a lábai pedig egy mérfölddel hosszabbnak. Raj majdnem felnyögött.

Sarah végül ránézett a férfira. – Szeretnék most elmenni!

– Elviszlek a raktárba! Em majd elintézi... – A férfi elhallgatott, és a lányra meredt. A nő valamit csinált a kezével, a férfi felé tartotta, és úgy nyitogatta és csukogatta az ujjait és a hüvelykujját, mintha egy bábu beszélne, vagy ilyesmi.

– Ez meg mi a faszom? – követelte.

– Ez, ó nagy vámpír, bla-bla-bla-bla! Tudnom kell, hol van a kocsim, benne a cuccaimmal, aztán hazamegyek. Ha nem akarsz elvinni oda, akkor nyisd ki azt a hülye ajtót, és engedj ki ebből a börtönből. Majd hívok egy taxit. Talán meg fogsz lepődni, ha megtudod, hogy évek óta egyedül boldogulok a...

A lány megrökönyödve hallgatott el a mondat közepén, amikor a férfi hirtelen megjelent alig néhány centire tőle, emberi érzékszervei nem vették észre, hogy megmozdult volna.

– Óvatosan, kicsikém! – figyelmeztette a férfi. – Nem akarhatsz velem kekeckedni! Nem ma este!

A lány szeme elsötétült a dühtől, és összeszűkült, amikor meglepettsége ellenére egyenesen a férfi szemébe nézett.

– Tényleg? És miért is, Raj? Elegem van abból, hogy azt hiszed, jogod van irányítani engem! Nem vagy a pasim, és pokolian biztos, hogy nem vagy az őrzőm, úgyhogy az én szemszögemből nézve nincs semmiféle igényed rám! Ahogy a dal is mondja, nem akarsz engem magadnak, szóval hadd találjak valaki mást! Szarj, vagy szállj le a biliről, Raj! Most vagy soha! Ideje...

Sarah ijedten felsikoltott, amikor Raj átkarolta a derekát, és felemelte. Egyik kezének ujjait a hajába túrta és félrehúzta, kiszabadítva a nő nyakának hosszú vonalát.

– Akkor a mostot választom! – morogta a férfi.

Sarah felkiáltott, amikor Raj belemélyesztette agyarait a nyakának bársonypuha bőrébe, és átszúrta a nyakszirt törékeny falát. A kiáltás a gyönyör nyögéseivé változott, és folyni kezdett a meleg és édes vér, ahogyan azt Raj tudta előre, hogy az lesz. Sarah átölelte a férfit, odaszorítva Raj fejét és ajkait a vénájához. Áthullámzott a testén az első orgazmus, és újra és újra a férfi nevét suttogta, amíg el nem ernyedt a karjaiban.

Raj felemelte a fejét a lány nyakáról, és megnyalta a sebet, ízlelgetve a lány vérének és bőrének aromáját. Sarah elégedett sóhajjal simult hozzá, és a férfi feljebb emelte, mindkét kezével a fenekét fogva, és az ágy felé indult.

– Ne helyezd magad túlságosan kényelembe, édesem! – mormogta. – Még közel sem végeztem veled! – Sarah-t az ágyra fektette, és levette róla a tőle kapott felsőt, kiélvezve a feltáruló bőr minden egyes centiméterének látványát. A férfi felnyögött a nő melleinek látványától, amelyek teltek és elnehezültek voltak, a mellbimbók és az udvaraik olyan világos rózsaszínűek, hogy Raj alig tudta megállapítani, hol végződnek, és hol kezdődik a halvány színű bőr. Képtelen volt ellenállni, lehajtotta a fejét, hogy megkóstolja őket, megízleljen minden egyes kemény, hegyes mellbimbót, érezve, ahogy lédús, érett gyümölccsé duzzadnak a szájában. Nyelvével végigkövette a mellek körvonalait, majd továbbhaladva a testén, áttért a lapos hasra, miközben kigombolta a szűk farmert, és letolta a csípőjéről.

Sarah megvonaglott a férfi keze alatt, amikor Raj lejjebb csúsztatta a farmert a lábán, és láthatóvá vált a sima és bársonyos nemi szerve, kivéve egy kis foltot a puncija tetején lévő puha, szőke fürtökből. Raj átrángatta a nadrágot a lány lábfején, és félredobta, majd felállt, és levetette a saját farmerját is.

– Tárd szét nekem a lábaid, Sarah! – dörmögte leereszkedve az ágyra, és a combját az övé alá csúsztatva. Sarah az ajkába harapott, de széttárta annyira a combjait, hogy a lába a férfi lába fölé kerüljön, így a férfi egyenesen rápillanthatott érzékeny redőire. A férfi halkan felnevetett a torkából, szinte morogva, miközben a kezét a lány térdére tette, és végigsimított ujjaival Sarah combjának belső oldalán.

– Szélesebbre, kicsim!

A lány felzihált, egész teste szégyenlősen kipirult, ahogy kitárulkozott a férfi tekintete előtt.

– Milyen szép punci! – Az egyik ujját megnyalta, majd kinyújtva végigsimított a lány punciján, még jobban kitárva őt a figyelme előtt. – És mennyire nedves nekem! – Beszívta a lány izgalmának édes illatát, és élvezettel hümmögött.

– Raj! – tiltakozott a lány, de a teste elárulta, a háta ívbe feszült a gyönyörtől, a mellbimbói megkeményedve könyörögtek a figyelemért. Raj ujja felvándorolt a kemény csiklóhoz, és ott megállt, figyelve, ahogy a lány megremeg a vágytól, miközben újra és újra köröz rajta. – Raj! – ismételte meg, de ezúttal vágyteli suttogással.

Akarta őt, meg kellett, hogy ízlelje az egész nőt, ezért a lábai közé temette az arcát, a nyelve felváltotta az ujjait, a lány nedvei kiáradtak, a csiklója lüktetett, ahogy egyik orgazmus követte a másikat, miközben Sarah, ujjaival Raj hajába fúrva a férfi nevét sikoltozta, görcsösen hullámzott, mintha nem tudná, hogy közelebb kényszerítse-e a férfit, vagy eltolja. Raj nyelve tovább kutatta a lányt, megízlelve minden egyes új, titkos völgyet, miközben hosszú, vastag ujjai belülről incselkedek, dugták, kínozták, előrejelezve a következő ígéretét. A nő remegett Raj rohama alatt, elárasztva a legutóbbi orgazmusa nedveivel, a hangja elrekedt, mert többször kiáltotta a férfi nevét, mint amennyiszer Raj meg tudta volna számolni. Sarah hirtelen felnyögött, a feje ide-oda csapkodott.

– Raj! Raj, kérlek!

A férfi még egyszer körbejárta Sarah csiklóját a nyelvével, mielőtt felemelte a fejét annyira, hogy megkérdezhesse: – Kérlek, mit, kicsim?

A lány megremegett a férfi alatt.

– Szükségem van rád bennem! Kérlek!

A férfi felfelé csúszott a lány testén, állát, mellkasát, farkának kemény hosszát a lány érzékeny csiklójához dörzsölte. – Mondd ki, mit akarsz, Sarah! – követelte.

A lány rá meredt, mogyoróbarna szemei sötétek voltak a sóvárgástól, és megteltek könnyel. – Dugj meg, Raj! Kérlek, dugj meg!

A férfi lassú, elégedett vigyorral jutalmazta, és széttárta a nő lábait a csípője körül, miközben a combjai közé süllyedt. Nem volt szükség előjátékra. Sarah nedves és kész volt rá. De kicsi volt. A férfi pedig nem volt az. Hosszú, lassú lökésekkel csúszott bele a lányba, érezve a teste ellenállását, ahogy helyet csinált neki. A nő feszes volt. Annyira szoros. Sarah hangosan zihált, ujjai a férfi karjaira szorultak, nedves, forró hüvelyének izmai összeszorították Raj farkát, tiltakozva a hirtelen behatolás ellen. A férfi néhány másodpercig megállt, hagyta, hogy Sarah teste alkalmazkodjon a farka méretéhez, majd óvatosan mozogni kezdett ki-be, minden egyes lökéssel egyre mélyebbre hatolva, amíg a lány belső izmai el nem lazultak a férfi körül, és üdvözlő ölelésben simogatták a farkát.

Keményen beledöfött, a végsőkig belé merülve, majd elkezdte komolyan dugni, ki-be mozgott, karjaival a lány fölött tartotta magát, figyelve az arcát, és minden egyes lökésénél megtartva a tekintetét. A nő a nevét mormolva elmerült a gyönyörben, túlhevült bőre csillogott az izzadságtól, ahogy felfelé emelkedett a férfi felé. Raj megnyalta a nő bőrét, élvezve a kóstolót a sós és meleg ízből. Sarah magasabbra emelte a térdeit, és a férfi a mellkasához nyomta őket, hogy még mélyebbre hatolhasson. Sarah felsikoltott, és közelebb húzva magához a férfit, körmei a hátába vájtak.

Raj felmordult a gyönyörtől, és még gyorsabban kezdett mozogni, a lány apró teste minden egyes lefelé irányuló lökésnél megemelkedett, a mellei remegtek, a bimbói olyan kemények és nagyok voltak, mint egy cseresznye, és élénk rózsaszínűre pirultak. Raj leengedte a fejét, és beleharapott az egyikbe, megízlelve a lány vérének vörös nedvét, hallgatta Sarah gyönyörsikolyait, ahogy újra elélvez.

A lány orgazmusának érzése a farkán már túl sok volt neki. Úgy hullámzott végig a hosszán, mint ezer ujj, mindenhol hozzáért, simogatta, szorongatta, bátorította, könyörgött, hogy adja ki a magját. Hátravetette a fejét, és felüvöltött, ahogy átcsapott az élvezet határán, és teljesen megtöltötte a nőt.

Raj összeomlott Sarah fölött, nem volt biztos benne, hogy képes lenne megmozdulni, minden lélegzetvétele telítődött a lány illatával. Érezte, ahogy a szíve dobog alatta, érezte a vérének illatát. Felnyögött, és oldalra fordult, mielőtt teljesen agyon nyomta volna a nőt, magához húzta Sarah-t, és a fejét a mellkasára hajtotta. Gyengéden simogatta a lány hosszú haját, hallgatva, ahogy a légzés ritmusa egyenletessé válik, ahogy a nő lassan ellazul. Sarah szeme csukva volt, de egyik kezével továbbra is simogatta a férfit, magasan a mellkasánál kezdte, és lefelé siklott a bordáin át a csípőjéig, majd vissza felfelé, újra és újra.

Ez hiba volt. Tisztában volt vele. De ez nem magyarázta azt a csontig hatoló elégedettséget, amit a férfi érzett, hogy a nő kielégülten és ernyedten fekszik mellette, és a vére már őt melegíti, ahogy áramlik az ereiben és a szívében. Az övé volt. Már az első pillanattól kezdve tudta, és nem számított, mennyire küzdött ellene, nem számított, mekkora veszélynek tette ki, de maga mellett akarta őt. Az ágyában, az életében. Mélyet sóhajtott, és Sarah egész teste fel-le mozdult a férfi mellkasának mozgásával.

– Ha azt mondod, hogy sajnálod – motyogta álmosan –, akkor karóba húzlak, amíg alszol!

Raj elmosolyodott, majd felnevetett, és közelebb vonta magához a lányt.

– Nem sajnálom – ismerte be. – Bár ez valószínűleg nem volt bölcs dolog.

– A fenébe is a bölcsességgel! Soha nem hagynánk el a házunkat, ha csak az érdekelne, hogy bölcsek legyünk. Én nem bölcs akarok lenni, élni akarok!

– Ah!

A nő felült, és szigorúan a férfira nézett, bár a hatást elrontotta szőke hajának hullámzása, és gyönyörű melleinek ringása.

– Istenek, de gyönyörű vagy – suttogta Raj. – Napokig itt tudnék maradni, és szeretkezni veled!

Sarah elpirult, de nagyon elégedett mosollyal ajándékozta meg a férfit. – Csak napokig?

– Nos – kezdte, és közelebb húzta a lányt, hogy az egyik telt dombot simogathassa. Enyhén megrágcsálta a mellbimbót, és azt mondta: – Minden étel itt van, amire szükségem van, de előbb-utóbb neked is enned kell!

– Rendben – mondta a lány zihálva, és máris ívbe feszítette a hátát, hogy bátorítsa a férfi nyelvét újabb felfedezőútjain. – Ó, Istenem, Raj!

A férfi maga alá gurította, csípőjével széttárta a lány lábait, és mélyen belecsúszott a síkos, nedves melegébe. A nő teste ezúttal könnyedén befogadta. Még mindig kellőképpen kitágult volt, hüvelyének falai még mindig lüktettek a korábbi szeretkezéstől. A férfi lassan kezdett mozogni, beljebb csusszant, majd visszahúzódott, amíg már csak a farkának a hegye volt a lányban, aztán ismét mélyre merült. Sarah a férfi csípője köré kulcsolta a lábait, és gyönyörteli kiáltásai gyorsabb tempóra sarkallták Rajt. A férfi érezte, ahogy a nő közeledik a csúcspontja felé, érezte, ahogy lüktet a teste körülötte, magába szívja, simogatja a farkát, amíg át nem billent az eksztázis határán, és fel nem sikoltott. Raj hátravetette a fejét, és Sarah nevét üvöltötte, követelve őt a világ előtt. Az övé volt, csak az övé, mindig az övé.

Sarah csak feküdt Raj hatalmas testének súlya alatt, és úgy érezte, mintha minden csontja, minden izma, minden ízülete elolvadt volna, és csak egy emberre hasonlító pocsolya maradt volna belőle. Egy nagyon boldog és elégedett tócsa, az biztos, de semmiképpen sem volt képes semmi olyan nagyra törőre, mint a mozgás. A férfi mormogott valamit, amit Sarah nem értett, aztán felemelte magát az erős karjaira, és oldalra fordult, egyik karját kinyújtva, hogy magához szorítsa, mintha attól tartana, hogy elszökik.

Nem állt szándékában sehova se menni, de ismerte Rajt, és a következő szavak a szájából valami olyasmik lesznek, amivel távol akarja majd tartani őt attól, ami itt a városban történik. Ehhez hozzá kell szoknia, gondolta. Hozzá kell szoknia, hogy egy főnökösködő, arrogáns, túlságosan védelmező, csodálatos, jóképű vámpírszerető gondoskodik róla. Mert a férfi tényleg törődött vele. Nem mondta ki, szavakkal nem, de volt valami abban, ahogyan átölelte, ahogyan lenézett rá, amikor szeretkeztek, ami azt sugallta, hogy fontos neki. A sajátjának tekintette. És Sarah úgy gondolta, biztosan vannak rosszabb dolgok is az életben, mint hogy valaki olyan becsben tartja, mint Raj.

– Meglep, hogy ismered ezt a dalt. A „You Keep Me Hangin’ On” a Supremestől – mondta váratlanul. – Az még a születésed előtt volt.

Sarah Raj mellkasához simulva elmosolyodott. Oké, talán más is kijöhet a szájából, gondolta álmosan.

– Amikor abban a diliházban voltam, amit a szüleim találtak nekem... – Raj felmordult halkan, és a lány hálából egy csókot nyomott a mellkasára. – Volt ott egy éjszakai ápoló. A kórházban nem engedték a zenehallgatást; azt mondták, ez felzaklatja a betegeket, de ez a fickó úgy gondolta, hogy ez kegyetlen és szokatlan büntetés. Ezért becsempészett egy rádiót, és mi csak ültünk, és hallgattuk a zenét.

Raj rosszallóan morgott. – Te ezt így hívtad?

A lány megütötte Raj mellkasát ugyanott, ahol korábban megcsókolta. – Sokkal idősebb volt nálam, majdnem olyan idős, mint a nagyapám, és szerette a régi zenéket, úgyhogy azt hallgattuk. Főleg Motownt; imádta a soul zenét. – Egy pillanatra elhallgatott az emlékektől, aztán azt mondta: – Meglep, hogy te ismered a dalt!

Elutasítóan fújt egyet.

– Már azelőtt klubokat üzemeltettem New Yorkban, hogy megszülettél volna, kislány! És azok nem mindig Manhattan menő helyei voltak. Egy munkásosztálybeli táncklubbal kezdtük Brooklynban, még a hatvanas években.

– Huh! – mondta, mintha erősen gondolkodna. – Szóval ez azt jelenti, hogy majdnem elég idős vagy ahhoz, hogy akár a nagyapám is lehetnél!

Raj felnevetett. – Inkább dédnagyapa, üknagyapa, de ki számolja!

Sarah közelebb bújt hozzá, örült, hogy a férfi tud vele viccelődni, és azon tűnődött, mikor jön elő az a másik téma, ami elrontja az estéjét. Már nem sokára, mint kiderült.

– Sarah! – Vett egy mély lélegzetet.

Meg is érkezett, gondolta.

– Nem vehetsz részt tovább ebben a nyomozásban! Csak figyelj – tette hozzá, amikor a lány felült, és rámeredt, megállítva a tiltakozását, mielőtt levegőt vehetett volna, hogy hangot adjon neki. – Ez már vámpírügy lett, és minden ember, aki belekeveredik, meg fog sérülni. Bíznod kell bennem, hogy elintézem ezt az ügyet, hogy megtalálom Trisht és a többieket! – A férfi kifejezéstelenül nézett a szemébe. – Bízol bennem, ugye?

A nő összeszűkült szemekkel nézett vissza. – Ez egy olcsó trükk, Raj! – A férfi ártatlanul nyitotta tágra a szemeit. Sarah undorodva fújta ki a levegőt. – Még csak ne is nézz rám így! – gúnyolódott. Rágcsálni kezdte az ajkát belülről, aztán halkan elkáromkodta magát. – A fenébe! – Felhúzta a térdét, és megfordult, hogy üljön a férfi mellett. – Mi lesz a következő lépésed?

Raj az egyik izmos karján pihentette a fejét, a másikkal a lány teste köré nyúlt, és simogatni kezdte a fenekét.

– Rá fogok jönni, ki csinálja ezt, és darabokra tépem.

– Nem lehet olyan egyszerű, különben már megtetted volna.

A férfi elvigyorodott. – Most már többet tudok, mint néhány napja. Reginától nem sokat tudtam meg, de ahhoz eleget, hogy tudjam, hol keressem. Bízz bennem, édesem! Ez a művelet hamarosan befejeződik!

Sarah felsóhajtva megadta magát.

– Nem tudok itt ülni a sötétben és várni rád! Megőrülnék!

A férfi felnevetett. – Ne aggódj! Nem hagylak a börtönömben!

– Nem gondoltam komolyan, amikor ezt mondtam!

– Tudom! De nem hiszem, hogy valaha is láttalak volna ilyen dühösnek. Ez... lenyűgöző volt.

Sarah felhorkant. – Mindenesetre megmozdította a segged!

– Ha már a seggeknél tartunk – simogatta meg elismerően az övét. – De előbb fel kell hívnom Emet!

 

Negyvenkettedik fejezet

Fordította: Szilvi

 

– Raj!

Még soha nem hallotta Emelie hangját ilyen kétségbeesettnek, amikor felvette a telefont.

– Minden rendben van, Em?

– Igen! – mondta gyorsan. – Te voltál az, aki... Sarah veled van?

– Igen.

– Ő... jól van?

– Igen, jól van. – Csúfolódva Sarah-ra pillantott, amikor a nő elvigyorodott, nyilvánvalóan kitalálva, hogy mi volt Em kérdése, és valószínűleg azt is, hogy hogyan tette fel.

– Hát a francba! – káromkodta el magát Em. – Kurvára ideje volt már!

– Figyelj, Em! Reggelig elmegyek oda Sarah-val, és ott is maradok. Holnap azonnal indulni akarok, úgyhogy ma este maradj nyugton. Ha a srácok vénából akarnak táplálkozni, mondd meg nekik, hogy a városban vadásszanak, ne a vérházakban, és maradj éber! És biztos nem kell mondanom, hogy legyetek diszkrétek!

– Az a középső nevem, főnök!

– Ezt nem is tudtam!

– Csókold meg a seggem!

– Ez neked „csókold meg a seggem, uram!”. – Em nevetése félbeszakadt, amikor Raj bontotta a kapcsolatot. – Ami téged illet, kicsikém – mormogta, magához húzva Sarah-t, maga alá gurította. – Egészen más terveim vannak a seggeddel, bár ha szépen kérsz, előbb megcsókolom.

A feneke és minden más testrésze is kellemesen sajgott, amikor Sarah a zuhany alá lépett, az izmai olyanok voltak, mint a túlságosan megnyújtott gumiszalagok. Lehajtotta a fejét a forró víz alá, hagyta, hogy az átáztassa a haját, és végigfolyjon a hátán. Jó érzés volt, majdnem olyan jó, mint Raj testének hosszú, kemény forrósága, amikor a férfi mögé lépett a zuhany alatt, és magához húzta.

Hagyta, hogy a férfi megtámassza, miközben a szappanért nyúlt, és elkezdte végigsimítani a testét azokkal a csodálatos nagy kezeivel, esetlenül próbálva lemosni az órákon át tartó szex izzadságát. A lány lehunyta a szemét, és félálomban a férfinak dőlt.

– Mennyi idő van napfelkeltéig? – kérdezte álmosan.

– Néhány óra – mormolta. Egyik karját a lány dereka köré fonta, és hagyta feljebb csúszni, amíg a puha mellek nem értek az izmos alkarjához. A másik keze lefelé csúszott Sarah hasán, be a lábai közé, ahol finoman ringatóztak az ujjai benne. A lány felzihált, amikor Raj végigsimított duzzadt csiklóján, az érzés olyan volt, mint egy áramütés, amely a lába között kezdődött, és felfelé vándorolt a melleihez, ahol a mellbimbói azonnali válaszként megkeményedtek. Raj halkan a fülébe kuncogott.

– Lehet, hogy mégiscsak napokig fogok dugni veled!

A lány megremegett, ahogy Raj szavai felidézték az elmúlt néhány óra emlékeit, az állandó izgalom állapotában töltött órákét, ahogy a férfi harapásától érzett eufória újra és újra átjárta a szervezetét, amíg a teste már túlságosan ernyedt nem lett, hogy bármi mást is tegyen, minthogy remegve feküdjön a férfi karjaiban. A fenekét a férfi kemény farkának nyomta, a combját gyúrta, miközben fel-le dörzsölte magát, érezve, ahogy a férfi erekciója siklik a szappanos bőrén. Most Rajon volt a sor, hogy felnyögjön, a karjai egyre erősebben szorították a lányt, a lába között lévő keze erősebben nyomta, miközben lejjebb engedte a fejét, hogy finoman harapdálni kezdje Sarah nyakát és vállát.

Sarah vonaglott a férfi érzéki támadásától, és azt kívánta, bárcsak Rajnak igaza lenne, bárcsak a földalatti rejtekhelyén maradhatnának, biztonságban a puha fényben és a selymes lepedők között, miközben a világ és a zűrzavar folytatódik nélkülük. Hallotta, ahogy Raj lélegzete felgyorsul, amikor a férfi hátulról felemelte őt, a nedves, csempézett falhoz szorította, és egyik térdével széttárta a lábát, miközben a teljes hosszával mélyen belecsúszott. Sarah megremegett, és Raj nevét kiáltotta, megfordult, amikor a férfi szája meglepő vadsággal az övére tapadt, és olyan erővel nyomta az ajkát a fogaihoz, hogy folyni kezdett a vére, megtöltve Sarah száját és a torkát. A nő fuldoklani kezdett, és el akart húzódni, de a férfi stabilan tartotta, nem engedte el. – Csak egy kortyot, kicsikém – mormolta a férfi a lány bőrén. – Ez fontos! – A farkát továbbra is ki-be mozgatta, ujjai a lány csiklójával játszottak, elárasztva őt az érzéki gyönyörrel, és így elterelve a figyelmét, hogy reflexszerűen lenyelje a meleg vért. – Ez az én jó kislányom! – suttogta, és addig fokozta az erőfeszítéseit, amíg a vére ereje el nem érte a lányt, és el nem nyelte az első orgazmus sikolyát. Nem hagyta abba, keményebben, gyorsabban simogatta, mélyen felrobbanva benne, amikor ujjai még egyszer átbillentették a határon, és a nő csatlakozott hozzá a hullámzó csúcspontban, amely végigdübörgött a testén, és ernyedten lógva hagyta őt a férfi karjaiban.

– Sarah!

A lány szemei kinyíltak. Körös-körül víz volt, és a levegő tele volt gőzzel.

– Ó, a francba! – zihálta. Raj felnevetett, és a lány rácsapott. Elaludt az átkozott zuhany alatt. – Nagyon vicces! Tudod, ez mind a te hibád!

– Ha arra célzol, hogy kimerítettelek a rendkívüli szexuális képességeimmel, akkor szívesen vállalom a felelősséget!

A nő megfordult, és a férfi mellkasába ásított. – Tiszta vagyok már?

– Igen. Olyan tiszta és édes, mint mindig. – A férfi átnyúlt a nő válla fölött, és elzárta a vizet. – Gyere! Szárítkozzunk meg és öltözzünk fel. A raktárba megyünk napközbenre.

– Te is ott maradsz?

– Vagy ez, vagy mindketten itt maradunk, és nem hiszem, hogy ezt akarnád!

Sarah belegondolt, hogy egész nap Raj páncélszekrény-szerű hálószobájába van bezárva, miközben a férfi szinte élettelenül fekszik az ágyon.

– Nem – mondta a fejét rázva. – De neked is van ott hely?

Raj felnevetett.

– Szerintem csinálnak helyet az uruknak és mesterüknek. Különben is, a tegnap este után Krystof tudja, hogy az enyém vagy, és nem akarom, hogy túl messze legyél, amíg ez a dolog le nem zárul!

 

Negyvenharmadik fejezet

Fordította: Szilvi

 

– Látod ezt az ajtót?

Sarah megállt, és megfordult, hogy ránézzen a raktár ajtajára, amelyen az imént lépett be. Zavartan összevonva a szemöldökét, felnézett Rajra. – Igen?

– Addig nem mész át ezen az ajtón, amíg nem állok melletted!

Sarah szkeptikus pillantást vetett rá. – Igen, persze!

– Komolyan mondom, Sarah! Tökéletesen biztonságban vagy, amíg itt maradsz, és én teljesen megbízom az emberi őreimben. Ha nem így lenne, akkor lent lennél velem, akár akarod, akár nem!

Sarah kinyitotta a száját, hogy tiltakozzon a férfi szokásos, nagyképű bánásmódja ellen, de Raj hirtelen ott állt mellette, és a mellkasához húzta. – Bízom bennük, de benned is bízom, Sarah! Ne akard, hogy keresnem kelljen, mert meg foglak találni! Megízleltem a véredet, és te is megkóstoltad az enyémet! Nem bújhatsz el előlem, én pedig dühös leszek!

Sarah felnyúlt, hogy átölelje a férfi nyakát, és lehúzza az arcát egy hosszú, lassú csókra. – Jól van!

– Gyerünk! – mondta a férfi, ajkait a lány füle mellé téve. – Betakargatlak. – A lány egész teste kipirult a férfi szavaiban rejlő sugallat forróságától, és az órájára pillantott. Raj tudálékosan felnevetett. – Van még idő, drágám! – mondta. – Mindig van idő!

 

Sarah félrelökte a túl meleg takarót, és megfordult. Lehet, hogy elég fáradt volt, hogy elaludjon a zuhany alatt állva, de ez az ágy túl kemény volt, és valahányszor lehunyta a szemét, csak Rajt látta, az elégedettségtől ragyogó kék szemeit, miközben ő tehetetlenül remeg alatta az orgazmus egymást követő hullámaitól. Halkan elkáromkodta magát, felült, és az olcsó éjjeliszekrényen hagyott üveg vízért nyúlt. Bármennyire is furcsának találta az ötletet, hogy Raj véréből akár a legkisebb mennyiséget is megigya, csak egy szóval lehetett volna leírni azt, amit akkor érzett, amikor a férfi vére legurult a torkán, és a farkát a testébe döfte. Eksztázis, teljes és tökéletes eksztázis. Már a gondolattól is vágyakozón remegett, mellei megduzzadtak, mellbimbói megkeményedtek, a lábai között feszült várakozás keletkezett. Felsóhajtott, és az órájára nézett. Még órák vannak hátra. Raj nevetne álmában, ha most látná őt.

De legalább az a kevéske vér, amit elfogyasztott, segített a hosszú éjszakai szex utáni fájdalmakon, különösen, hogy több mint egy éve cölibátusban élt. Ami fájdalmat tapasztalt, az már kezdett elmúlni, hála a vámpírvér gyógyító hatásának.

Nyilvánvaló, hogy határozott előnyei voltak annak, ha valakinek vámpír szeretője volt. A hihetetlen szexen kívül, természetesen. Cyn tett célzásokat, igazából több mint célzásokat, az észbontó szexre. De Sarah egészen mostanáig nem értette. És a szex Rajjal több volt, mint egyszerű szex. Ez, nos, ez az a régi, elcsépelt kifejezés volt... szeretkezés. Több volt köztük, mint egyszerű szexuális vonzalom. Sokkal több. Lehetetlennek tűnt, hogy ilyen rövid idő után meg tudjon szeretni valakit, de ez történt. Szerette Rajt. Abszolút, teljesen, fülig szerelmes volt. Ki gondolta volna? Hangosan felnevetett, és gyorsan befogta a száját, nem akarta, hogy bárki meghallja.

Istenem, mit gondolnának a kollégái az egyetemen? A rendes kis Stratton professzor – a gondolatai megakadtak. De hát ő már nem volt Stratton professzor, ugye? Az életének ez a része eltűnt. Az igazság sötét felhőként lebegett a boldogsága felett, de a takarókkal együtt azt is félrelökte. Ma nem akart ezen gondolkodni.

Felkelt az ágyból. Még órák voltak hátra napnyugtáig. Órák, mire találkozhat Rajjal, és a férfi elfeledtethetné vele a tönkrement karriert. Felsóhajtott, és körülnézett. Nos, lehet, hogy a raktárban kell maradnia, de az biztos, hogy nem akart egész nap ebben az átkozott szobában maradni. Le kellett dolgoznia egy kis energiát, különben tényleg meg fog őrülni.

Lehúzva magáról Raj felsőjét, az arcához szorította, és beszívta az eau de Raj meleg illatát. Ez volt az egyetlen ok, amiért ebben aludt, nem mintha ezt valaha is bevallotta volna bárkinek is, legkevésbé neki. A férfi nem volt éppen híján az arroganciának. Vagy bármi másnak, gondolta gonoszul. Kissé önelégültnek érezve magát, felvett egy sportmelltartót és egy bugyit, majd magára húzott egy leggingset és egy pólót. Lehet, hogy bent kell maradnia, de ez egy nagyon nagy raktár. Több mint elég nagy ahhoz, hogy legyen hol futnia.

Egy órával később Sarah még egyszer megkerülte a parkoló terepjárókat, és ösztönösen lebukott, amikor a félemeleti erkély kinyúló része alatti falhoz ért. Itt üres irodák voltak, és azon tűnődött, vajon mire is használták valaha ezt a raktárépületet. Talán a feldolgozóipar termékeinek, a régi szép időkből, amikor Buffalo az acélipar szíve volt. Ma már berozsdásodott, mint minden más.

Elkanyarodott a faltól, hogy elkerülje a fémlépcső nyitott rácsait, és a nappali felé vette az irányt. Simon éppen a számítógépén pötyögött. Még csak fel sem nézett, amikor a lány elrohant mellette, ahogyan az előző tizenkilenc körön sem tette. Egészen addig folytatta, amíg újra a lépcsőhöz nem ért, és akkor úgy döntött, hogy mára eleget gyötörte a testét, és feladta. Különben is, nem mintha előző este nem edzett volna bőven. Elmosolyodott a gondolatra, és még jobban lelassított, a lépcső tövénél körözve kirázta a lábát, és egyenesen a szobájába szándékozott menni, hogy egy forró zuhanyt vegyen.

– Szia!

Sarah nagyjából két lábnyi magasságra ugrott fel, és megpördülve egy sovány fiatal nőt látott, aki körülbelül a lépcső harmadánál ült.

– Nina vagyok – mondta a nő, amikor Sarah zavartan pislogott rá. – Te biztosan Sarah vagy.

– Uh, igen! Bocsánat, de te ki vagy?

– Ó, nem mondták neked?

– Mit nem mondtak?

A lány elpirult, és Sarah hülyén érezte magát. Vékony, aprócska teremtés volt, alig látszott belőle valami a túl nyárias ruhában és rózsaszín pulóverben, és egy apró, rózsaszín strasszal borított mobiltelefont szorongatott csontsovány ujjaival. És halvány, kék szemekkel nézett fel Sarah-ra egy olyan sápadt arcból, amely túl öregnek tűnt a korához képest.

– Bocsánat – mondta újra Sarah. – Csak megleptél, ennyi az egész! Nem tudtam, hogy más is van itt! Hát, kivéve az őröket, tudod, és Simont.

– Igen – mondta a lány homályosan.

– Szóval, ki is vagy te?

– Nina – ismételte a lány, mintha ez jelentene valamit.

– Az egyik emberi őrrel vagy? – Valószínűbb, gondolta Sarah magában, hogy ez a gyerek az egyik vámpírral van. Határozottan úgy nézett ki, mint akit nemcsak a vértől, de az életerejétől is megfosztottak.

– Nem. Byronnal és Serge-dzsel vagyok.

– Ők is itt vannak?

– Nincsenek – mondta a lány szomorúan.

Sarah kezdte azt hinni, hogy Nina talán nem teljes paklival játszik.

– Oké. Nekem most fel kell... mennem az emeletre, és... le kell zuhanyoznom, úgyhogy... – Tett egy lépést a lépcső felé, azzal a szándékkal, hogy átlépi vagy megkerüli a soványka Ninát, de a lány hirtelen megelevenedett.

– Van valami olvasnivaló magazinod?

Sarah fél lábbal már a lépcsőn állva, elfintorodott.

– Lehet, hogy van valami a kocsimban.

Nina felderült. – Itt van a kocsid?

– Hát, igen, de...

– Akkor talán el tudnál vinni a boltba!

– Ó, nem, azt nem tehetem! Úgy értem, megígértem...

– Ó!

A lány olyan levertnek tűnt, hogy Sarah kénytelen volt hozzátenni: – De megnézhetem a kocsimban. Valószínűleg van nálam valami olvasnivaló. Talán nem egy magazin, de biztos van egy-két könyv.

– Miféle? – kérdezte Nina könyörtelenül.

– Romantikus, azt hiszem. Valószínűleg vámpíros. – Sarah tudta, hogy valószínűleg van ott egy-két komolyabb tartalom is, de nem gondolta, hogy Nina azt keresne.

– Király! Azokat imádom! Megnézhetjük?

– Mit? Most?

– Hát, igen.

Sarah felsóhajtott. – Oké! Hozom a kulcsaimat.

Az őr nem volt boldog. Sarah eléggé biztos volt benne, hogy csak azért engedett, hogy Nina befogja a száját, ami nagyjából az ő motivációja is volt. De az igazság az volt, hogy nem gondolta, hogy ez nagy ügy. Persze, megígérte Rajnak, hogy nem megy ki, de ő úgy értette, hogy ki, mint egy kiruccanás a bevásárlóközpontba, nem pedig pár méterre az ajtótól, az isten szerelmére. Az egész dolog, hogy nem lépheti át a küszöböt, mintha csak viccelt volna. Elvégre verőfényes napsütés volt. A rosszfiúk mind vámpírok voltak, és ugyanúgy elrejtőztek a sötét, kis ágyaikban, mint a lent alvók.

Az őr kinyitotta a belső ajtót, és megvárta, amíg mindannyian a két ajtó közötti előtérbe zsúfolódnak, majd kinyitotta a nehezebb, külső ajtót, és egy rövid pillanatra kilépett a napfényre, hogy körülnézzen. Mormogott valamit a rádiójába, majd türelmetlenül intett, hogy jöjjenek ki. Sarah már éppen elindult előre, amikor a férfi hirtelen felkapta a fejét, és a lány egy felpörgő autómotor hangját hallotta, amely túl gyorsan, és túl közelről jött.

Ezután minden mintha lelassítva történt volna, úgy tűnt, mintha örökké tartana, pedig nem lehetett több néhány másodpercnél. Az őr hátratántorodott a lövések csattanására. Hallotta a férfiak kiabálását, és megpördült, megrántotta a belső ajtót, valami olyan homályos elképzeléssel, hogy figyelmeztesse a többieket, de a biztonsági rendszer nem engedte kinyitni, amíg a külső ajtó nyitva volt. Nina csak állt ott, sápadt arca eltorzult a pániktól, csakhogy nem a maszkos férfiakra nézett, akik most feléjük rohantak, hanem az ajtóra, amelyet Sarah küszködve próbált kinyitni. Sarah végre megértette, amikor érezte, hogy a másik nő csontos ujjai megragadják a karját, érezte a meglepő erőt, ahogy egy hosszú, sötét autó fekete nyílása felé lökte.

Mintha valaki mással történt volna, hallotta a körülötte zajló csatát, a mögötte lévő nehéz ajtó becsapódását, érezte a lövések lőporszagát, a csikorgó gumik füstjét, és mindezek fölött a sebesült emberek sikolyait. De aztán megragadta egy pár erős kar, bedobták egy autó hátsó ülésére, és legurították a földre. Valami durva és büdös dolgot dugtak a szájába, és a kezét hátra rángatták, hogy egy műanyag kötegelővel megkötözzék. Egy tűt szúrtak a csípőjébe, és érezte, hogy teljes öntudatlanságba süllyed. Utolsó gondolata az volt, hogy Raj ezúttal tényleg dühös lesz.